Méhméreg

A méhméreg, a méhek sajátos biológiai terméke nem tartozik a növényvilágból származó termékek közé. Összetételét apamin, melitin, foszfolipáz és hialuronidáz csoportok alkotják, melyek az idegrendszerre gátló, szívre és a mellékvese-kéreg mirigyekre serkentő hatást fejtenek ki. Cortizon (mellékvesekéreg kivonat) termelést serkentő hatása következtében mint is­meretes - a reumatikus fájdalmak és főleg ízületi gyulladások klasszikus gyógyszere. Közvetlenül méhcsípés vagy a gyomor megkerülésével injekcióként önállóan vagy más anyagokkal való egyesített kezelései számos országban, változatos formában nyert alkalmazást.

bee_venom

A méhméreg, amelyet változatos módon gyűjtenek és hoznak forgalomba, mint gyógyszer a reumatikus fájdalmak klasszikus gyógyszereként ismert. A legújabb kutatások számos olyan anyag jelenlétét mutatták ki a méhméregben melyek részben tisztázták a termék gyógyhatását,de számos olyan anyagot is tar­talmaz, melyeket nem ismerünk. A méhméreg gyógyhatása egyrészt közvetlen, másrész azon­ban közvetve olyan reakciókat vált ki, melyek a szervezet védekezõ képességét mozgósítják. A méhméreg esetében is azon megfigyelés alapján jutottak el a gyógyításnál való használatához, hogy más foglalkozásbeliekkel szemben a méhészek közül sokkal kevesebben szenvednek re­umában, vagy ha szenvednek is, sokkal enyhébb formában.

Számos használati módját ajánlják és ismerik: közvetlen méhcsípéssel, steril méhméreg bőrbe fecskendezésével • galvánáramos vagy ultrasonoforézás ionizálás méhméreggel méhméreg tartalmú kenőcsökkel, helyi kezeléssel, belégzés útján vagy,nyelv alá helyezve • méhméregnek mikrofecskendezése a test bizonyos pontjain (apiterápiai akupunktúra).

A méhméreg reuma ellenes hatását már az egyiptomiak is ismerték és azóta megállás nélkül használják más betegségeknél is pl: vérkeringési zavaroknál. Eddig hét olyan alkotó anyagot mutattak ki, melyeknek gyógyhatását köszönheti.

A méhméregben mintegy 18 különböző hatóanyag van. Közülük a melittin és az adolapin gyulladásgátló anyag, az apamin fokozza az ingerület terjedését, míg a dopamin, a noradrenalin és a szerotonin az információtovábbításban vesznek részt. Jellegzetes aminosava a taurin, amely csak a méhek vérében és egyes növényekben fordul elő. A méhméreg tartalmaz olyan molekulákat is, amelyek a szúrást követően bőrpírt és duzzanatot idéznek elő. Ilyenek a hialuronidáz és a foszfolipáz A2 nevű enzim, valamint a hisztamin.

Ezek az anyagok nem idéznek elő súlyos tüneteket, ám akadnak túlérzékeny emberek, akiknél a méhméreg allergiás reakciót, úgynevezett anafilaxist okoz, ami akár életveszélyes is lehet. Becslések szerint a lakosság mintegy 0,5–2%-a túlérzékeny a méhméregre, a többieknél a szúrás duzzanatot, viszketést okoz, amit később kellemes melegség és bizsergés vált fel. 50–100 szúrástól már görcs, átmeneti légszomj és bénulásérzés is támadhat. A szakirodalom azt az embert nevezi csúcstartónak, aki 2243 méhszúrást élt túl. Az orvosi szakirodalom számon tart olyan eseteket, amikor bizonyos gyógyszerek hatására módosul a szervezet méhméreggel szembeni reakciója. Különösen a gyulladásgátló anyagok szedése esetén válhat az ember átmenetileg allergiássá a méhméregre.

A méhszúrásos gyógykezelést már az ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak is alkalmazták. A reumás betegségek méhméreggel való kezelésének klinikai vizsgálatait csak a múlt század második felében kezdték el. Az igazi fellendülés az 1920-as években következett be. Az orvosok egy része sikeres kezelésekről számolt be, de nagy volt azoknak a tábora is, akik kételkedtek a méhméreg jótékony hatásában, jóllehet a hatóanyagait és a hatását a gyógyszertani kutatások igazolták. A méhméreg nem csodaszer, viszont jó kiegészítője lehet a szokásos gyógyszeres kezelésnek. A hisztamin azzal, hogy helyi fájdalmat, vizenyőt és vérbőséget okoz, enyhíti a reumás panaszokat. Az értágító hatása pedig azzal javít a mélyebb szövetek idült gyulladásán, hogy elősegíti a szövetek anyagcseréjét, így az ártalmas anyagok eltávolítását is. A lecitint izolecitinné alakító enzim, ami ugyan vérsejtoldó hatású is, a kötőszöveti rostok fellazításával segíthet a lágy részek reumás elváltozásain, a hialuronidáz enzim pedig a kötőszövetben levő hialuronsavat feldolgozva mozdítja elő a reuma elleni gyógyszerek szabadabb terjedését.

Klinikai vizsgálatok során az esetek felénél a hidrokortizon-acetát is hatékonynak bizonyult, azonban teljes gyógyulást csak a kettő kombinációjával értek el. A reumás ízületi gyulladáson kívül számos más betegség kezelésében is hatásos lehet a méhméreg. Porckorongbántalmaknál, ínhüvelygyulladásnál, vállízületi kötőszöveti gyulladásnál és nyaki-felkari idegfájdalom esetén a betegek több mint felének a méhméreg hatására csillapodott a fájdalma. Ennél is nagyobb arányban javult az ín- és ínhüvelygyulladásban szenvedők állapota. Az esetek többségében a bőrbe vagy a bőr alá, az ízület mellé fecskendezik az apitoxint. A törzsoldat milliliterenként 2 milligramm méhmérget tartalmaz.

A kezelések alkalmával a kezdőadag 0,05–0,1 milliliter, amit 0,25, 0,5-re, míg végül 1 milliliterre emelnek. Leghatásosabbnak az 5–7 naponkénti injekciózás bizonyult, a gyakoribb kezeléseknek ugyanis nemkívánatos hatásai voltak. A méhméreggel való kezelés az esetek többségében sikeresen alkalmazható kiegészítőként, hiszen a baj okát rendszerint nem szünteti meg, csak enyhít a krónikus ízületi betegségekben szenvedők tüneteit, ezzel javítva az életminőségükön.