MÉHPEMPŐ BIOLÓGIAI HATÁSAI

Ezen a téren végzett kísérletek közben megállapítást nyert, hogy a hosszú ideig, megfelelő körülmények kö­zött tárolt pempő nem penészedik és a mikroorganiz­musok jelenléte nem igazolódott be. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Méhpempő a saját és a fejlődő méhek szervezete számára védő hatású kivonatot tartalmaz, amely a mikroszervezetek és különböző penészek életfolyamataira mérgező hatású.


Bakériumok elleni hatása

 

Megállapítást nyert, hogy a Méhpempő a baktériu­mokat elpusztítja, vagy azokat fejlődésükben gátolja. A Méhpempő ez irányú hatását, különböző baktérium törzseken próbálták ki. Az alkalmazás kiértékelése után, szinte az összes törzsnél pozitív eredményt értek el. Kitűnt, hogy a friss Méhpempő erősen savas kémhatású (3,6-4,5 pH), ezért a baktériumok szaporodását gátolja. Kutatók a Méhpempő bioló­giai aktivitását vizsgálták a Proteus vulgáris a staphylococcus és a tuberculosis gümőbacilusokra. A vizsgálatokat táptalajon és magában a szervezetben végezték. Megállapították, hogy a Méhpempő akti­vitása következtében a táptalajjal való érintkezés utáni 15 perc elteltével a baktériumok növekedését fékezi, sőt 24 óra után pedig a baktériumok fejlődését teljesen megszünteti. A gümőbacilusokkal végzett kí­sérletek eredményeinek során azok növekedésének teljes meggátolását mutatta a kémcsőben.

 

Orosz kutatók vizsgálták a Méhpempő hatását az enyhe költésrothadást okozó baktériumokra (Str. apis, Bac. pluton) és megállapították, hogy az első és második napon kiszedett Méhpempő a legjobb antibakteriális hatású a két említett törzzsel szemben. Alexandrova hasonló kísérleteket végzett a friss és a szárított Méhpempővel is. Kiderítette, hogy a szárított pempő ezekre a törzsekre nem hat. Kísérletei folyamán a Méhpempőre a legérzékenyebbek a hemolizáló streptococcusok (valódi baktériumok) voltak, amelyek 15-25 másodperc alatt elpusztultak. Megállapították, hogy antibakteriális hatását 20 percig tartó 80-100 C fokra való hevítés után is megőrzi.

 

Továbbá megállapították, hogy a Méhpempő antibakteriális anyaga az a rész, amely vízzel, alkohollal és éterrel kilúgozható. Mivel ez a rész főleg zsírsavakból áll, az antibakteriális ha­tást is a zsírsavaknak tulajdonítják. Ismeretes azon­ban, hogy a Méhpempő más antibakteriális hatású sa­vakat is tartalmaz (parahidroxibenzolsav), továbbá megállapították, hogy gombaölő hatással is bír.

 

Hatása az egysejtű lényekre

 

A gyógykezelés számára nagy gondot jelentettek és némely esetben még ma is, az egysejtűek (vég­lények) által okozott betegségek. Ezek főleg az emésztő­szervek betegségei, és az egysejtű élősködők által okozott vérbetegségek. Több kutató megállapí­totta a Méhpempő hatását, a betegséget nem okozó és a betegségokozó egysejtűekre is.

 

Vizsgálat tárgyává tették a Méhpempő száraz készítmények hatását az ázalékállatokra (Infusoriumokra) is. A Méhpempős vizes oldatában ezek 0,5-1,0 perc alatt pusztultak el. Érdekes, hogy az oldat átszűrése után csak 15-20 perc elteltével pusztultak el végleg. Hatását a vér élősködőire a venezuelai Egyetem Agronómiai tanszékének tanára írta le. Vizsgálatá­nak tárgya a Tripanozoma cruzi volt, amely az ember vérében élősködik. A Méhpempő 1:50 000-1:70 000 sűrűségénél (fiziológiai konyhasó-oldat vagy víz) 4-8 perc alatt pusztul el.

lépesmézA vírusok elleni hatása

Vizs­gálatokat végeztek némely víruskultú­rákra gyakorolt hatását illetően. Megál­lapították, hogy a Méhpempő vírus- ellenes hatással bír, mégpedig a vírusos influenza némely törzseire (A és B típusra). Később más törzseknél is bebizonyosodott jótékony hatása. Úgymint: szemölcs, a száj nyálkahártyájának vírusos megbe­tegedéseinél alkalmazzák sikeresen.

 

Méhpempő hatása a gyulladásos megbetegedésekben

 

A kísérletek eredménye azt mutatta, hogy a Méhpempő kedvezően hat a gyulladásos folyamatokra. Az ellenőrzésre beállított csoport eredményi nagyon kedvezőek voltak. Amíg az ellenőrző csoportban a pempő alkalmazása nélkül 10 nap alatt csak az egyedek 40 százalékánál tűnt el a gyulladás, a Méhpempővel kezeltek 8 nap alatt mind meggyó­gyultak.

 

Megállapítást nyert, hogy a Méhpempő hatása a bak­teriális gyulladásoknál (bőr, nyálkahártya és más szöveteknél) és némely vírusos eredetű gyulladásnál a legeredményesebb. Jó hatással van a napozás, va­lamint a röntgen és radioaktív sugárzás által okozott gyulladásoknál is.

 

Méhpempő védőhatása a sugárártalmak és az antibiotikumok mérgező hatása ellen

 

A pempő vérképző és a belső elválasztású mirigyekre valamint az idegekre gyakorolt hatása a kutatókat arra késztette, hogy azt a besugárzások esetében is próbálják. A Méhpempő adagolása megakadályozta a sugárbetegségek keletkezését. Ha­sonló eredményeket értek el némely női daganatos be­tegség kezelésénél a Méhpempő készítménnyel, amikor a betegek bármilyen rtg. adag terápiás kezelést kaphatnak a kísérőjelenségek létre­jötte nélkül. A vérvörös festőanyag értékének gyors javulását figyelték meg, a vörös és a fehér vérsejtek száma ellenben változatlan maradt. A rádióterápia alkalmazása közben és utána a kutatók hasonló eredményeket állapí­tottak meg. Elmondhatjuk, hogy a sugárzás káros mellékhatásai a Méhpempő használata esetén nem jelentkeznek. Ezzel a pempő sugárzás elleni védő hatása eredményes bizonyítást nyert, annál is inkább, mivel olyan szemé­lyeknél alkalmazták, akiknek szervezete a betegség következtében nagyon legyengült. A Méhpempő védő hatása az egészséges szervezetben még feltűnőbben mutatkozik meg.

 

A pempő, hasonló védő hatása többfajta antibiotikummal, sőt még egyszerre adagolva is bebizonyult. Mivel a Méhpempő a szervezetben a fehérjék szintézisére is kihat, feltételezték, hogy megfékezheti az említett antibiotikumok káros hatását is. Ezt a feltevést a tetraciklin esetében szövetkultúrákon próbálták ki úgy, hogy tisztán és Méhpempővel együtt is alkalmazták. Mindkét esetben a Méhpempő jó hatása bebizonyult. Amíg 2,5 mg aureomikoin alkalmazásakor a szövetkultúrák rohamos növekedése következett be, 0,3 % méhpempő aplikációja után a növekedés az ellenőrző csoporthoz viszonyítva normális, tehát lassúbb lett. Az elért eredmények a tetraciklin és a Méhpempő ellentétes hatását mutatják.

 

Hasonló hatást állapítottak meg az embereknél a chloramphenicol történő adagolásánál. Az elért eredmények ellentétesek és a Méhpempőre kedvezőek. Az antibiotikumok káros hatásának ilyen irányú megfé­kezése mellett antibakteriális hatásukból nem veszí­tenek.